A hó csendesen lágyan szálingózott az este csöndjében, a gyerekek legnagyobb örömére, akik már alig bírták kivárni az első hó eljövetelét, ellenben a szüleikkel, akik a hátuk közepére se kívánták a karácsonyt és a vele járó hercehurcákat. A férfiak megállás nélkül panaszkodtak a hólapátolásra és a fájós derekukra, míg a ház asszonyai nem győztek egyszerre több felé figyelni, hogy a megfelelő pillanatban minden kész legyen az ünnepi vacsorára.
Nem volt ez más a Jonas családban sem, itt is mindenki másképpen fogadta a Karácsony beköszöntét. Az idősebbek természetesen a hagyományokat és a családot részesítették előnyben, míg a fiatalabb inkább a kint hulló hópelyheket.
- Na anya. – könyörgőt édesanyjának egy hatéves kislány, miközben bevetette az összes báját – Nem. Nem Winter. Nem mehetsz ki. – jelentette ki ellentmondást nem tűrően édesanyja.
- Na de anya! – toppantott egyet apró lábaival toporzékolva.
- Kicsim, hideg van, meg fogsz fázni, majd holnap reggel kimentek apával hóembert építeni. – nézett le csemetéjére a fiatalasszony.
- De az már nem az első napi hó lesz, hanem a második. - érvelt karba tett kézzel Winni, mire édesanyja csak hangosan felnevetett.
- Winni szívem, hó attól még ugyanolyan marad, nem fog egy éjszaka alatt eltűnni. – hajolt le kislányéhoz a nő, hogy megsimogassa a veszekedéstől kipirult arcát.
- Honnan tudod? Lehet, hogy a téli manók újat varázsolnak holnapra, és az már nekem nem ugyanaz. Nekem a mostani kell! – érvelt a kislány a legjobb tudása szerint.
- Legközelebb nem hagyom, hogy Frankie mesét olvasson neked. – morogta magának idegesen az anyuka. Még hogy manók? Ezt mégis, hogy magyarázza meg neki. Manók nincsenek, legfeljebb csak a mesékben.
- Szívem manók nincsenek, csak a mesékben. – erre a híre a kislány szája kezdett lefelé görbülni. Tudta ő mennyire megrendítő hír lehet ezt most fölfogni, de egyszer sajnos el kellett neki mondani.
- Akkor a Mikulás se létezik? – nézet kétségbeesve gyermeke szemébe. Most mit mondjon? De hála Istenek a felmentő sereg megérkezett a férfiak személyében.
- Hogy van az én hercegnőm? – hajolt le kérdőn a fáradt apuka, miközben felesége próbált neki elmutogatni a helyzetet.
- Rosszul. – érkezett a tömör válasz.
- Mi lenne, ha kimennénk a fiukkal és építenénk egy hatalmas hóembert a maminak? - hozta fel a kérdést a fiatal apuka, hátha így elterelheti gyermeke figyelmét - Addig ő is tudna dolgozni a konyhában.
- A mami nem engedte meg, szerinte hideg van. – hajtotta le buksiját a kislány, miközben szája széle már mosolyra húzódott, mivel tudta édesanyja úgyse mondana ellent apukájának.
- De a mami nem tudja úgy értékelni az első havat(hót), mint mi. – kapta fel kislányát megpörgetve, mire a kicsi éles vidám hangon felkacagott.
- Néha azt érzem, hogy nem egy, hanem két gyerekem van. – mosolygót zsörtölődve a ház asszonya.
- Jaj szívem, ez az első hó. – nézett feleségére kérlelően, bevetve a kiskutya szemeket is.
- Jó, de ha beteg lesz, te viszed orvoshoz. – fordult a férje felé oktatóan - Ja és minimum sapka, sál, kesztyű a kisasszony kiegészítő öltözéke. – erre a kislány szenvedően elhúzta a száját.
- Na de anya, akkor olyan leszek, mint egy bohóc. – kérte ki magának a rettentő bánásmódot család legifjabbika.
- Vagy így vagy sehogy. Tudod szívem ez az első hó ára. – nézett kislányára kérdőn.
- Na jó. –sóhajtott fel színpadikusan Winnie.
- Gyere te kis só zsák. – kapta fel édesapja a vállára csapva, majd a felesége felé fordult és a fülébe suttogta – Nem sokára jövünk csak elalvás előtt a fiukkal lefárasztjuk egy kicsit.
- Jó, de vigyázattok rá nagyon. – kérte gyöngéden férje szemébe nézve.
- Vigyázni fogunk. – csókolta meg végezetül, mint mindig, ha elköszönnek egymástól.
Másfél óra hancúrozás után a kis csipetcsapat is megérkezett teljesen elázva és elpilledve a sok futkározástól.
- Mami, mami- futott be a konyhába nagylendülettel Winnie – építettünk apával egy egész hóember családot, mivel nem akartuk szegényt egyedül ott hagyni. – újságolta izgatottan a kicsi.
- Tényleg, ez kedves volt tőletek. – nézett mosolyogva túl buzgó gyerkőcére, és kárörvendően a lefárasztott férjére, mivel szemmel láthatóan ő fáradt el hamarabb és nem Winnie. – Viszont a kishölgynek most azonnal pancsolnia kell, mert különben biztos megfázik.
- Vízi csata, juhé!– sikkantott föl lelkesen – Apa ugye jössz? – nézett fel ellentmondást nem tűrőn.
- Igen, de most én leszek a cápákkal. – válaszolt nagy komolyan az apuka.
- Az nem jó, akkor biztos te nyersz. – gondolkozott el hangosan, miközben szülei huncuttan egymásra néztek. – De okos enged, szamár szenved, alapon benne vagyok. – vágta ki magát a szorult helyzetből.
- Anya lánya. – legyintet elnézően a családfenntartó.
- Na sipirc. – hessegette ki őket, a fürdőszoba felé az anyuka.
Míg fent dúlt a vízi csata addig a ház asszony mindent gondosan kikészítette a karácsonyi ünnepi asztalra. Elsőként természetesen főfogásként pulykát tálalt, ami az egész napi gondos odafigyelésnek hála finom illatokat árasztott az egész házban, így csalva az asztal köré az éhes rokonokat.
- Hüm, Alice ez istenien néz ki. Ha íze is annyira jó, ahogy kinéz, akkor elrabollak Nicktől. – jön le viccelődve a lépcsőn Kevin, Nick bátya.
- Jobban jársz, ha a feleséged kosztját dicséred ennyire, nem pedig az enyémet. – dorgálta meg előzékenyen Kevint.
- Ugyan Daniellával soha nem vesznénk össze ilyen apróságokon, másrészt ő nem szeret annyira főzni, mint te.
- Ezt jó tudni, de azért ne hangoztasd túl gyakran előtte.
- Mit ne hangoztasson? – érkezik meg a nő legjobb barátnője, Danielle.
- Semmit. Anyáékat hol hagytad? – igazából férje szülei iránt érdeklődött, mivel a saját szülei már évekkel ezelőtt meghaltak egy autóbalesetben.
- Mindjárt jönnek, csak becsempészik az ajándékokat a házba. - halkította le a hangját, nehogy valamelyik gyerek véletlenül meghalja.
- És Frankie merre van?- kérdezte Danielle.
- Joeval együtt átöltözik. Winnie és Nick teljesen elláztatta őket. – tájékoztatta feleségét a kinti hó csata eredményeiről Kevin.
- Na nem ér a kisebbre fogni! – háborodott fel apja és lánya, amikor kézen fogva ünnepi ruhában jöttek le a lépcsőn.
- Persze, persze ezt a kisebbséget használtátok ki, minden egyes alkalommal, amikor Joet meg akartátok dobni hógolyóval. – vádaskodott a legidősebb testvér.
- Csak a véletlen műve volt az egész. – játszotta el az ártatlant Nick.
- Véletlen, mi? – futottak be Frankiek is a konyhába – Egy tonna hó lapult a nyakamban, amikor átöltöztem. - háborodott fel Joe is.
- Jaj fiuk, ne veszekedjetek, szenteste van. – lépett közbe békülékenyen mindannyijuk anyukája.
- De akkor is anya? Winnie és Nick mindig orvul hátba támadtak minket. – védte a saját igazát Joe.
- Ez a harc lényege. – világosította fel középső fiát id. Kevin.
- Akkor szerintem asztalhoz is ülhetnénk. – állította meg Alice a további perpatvart.
- Nyami, farkas éhes vagyok. – hangzott fel együtt Winnie gyomorkorgása is, ami a szavai valódiságát támasztotta alá, és amire a többiek hangosan nevettek fel.
- Gyere te kis haspók. – kapta ölbe apukája, hogy kényelmesen el tudja helyezni a neki fenntartott székben kislányát.
- És ki mondja idén az asztali áldást? – kérdezte id. Kevin miután mindenki helyet foglalt a saját helyén.
- Én. Én szeretném az idén. – ajánlkozott azonnal Winnie.
- Oké. – válaszolták egyszerre a többiek, minden figyelmükkel a kicsire emelve.
- Édes Jézus, légy vendégünk, - nézett körbe egyenként szerettein a kislány szeretetteljesen - Ki asztalt terítesz az égi madárnak. Teríts asztalt, teríts, szegénynek és árvának. Nyújtsd ki atyánk, nyújtsd ki jóságos kezedet. Adj a koldusnak is tápláló kenyeret. Ételben, italban legyen bőven részünk. Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk. Ámen. (székely asztali áldás)
- Hu Winnie ez nagyon szép áldás volt. – dicsérte meg anyukája azonnal, egy puszi kíséretében.
- Nem hiába az én unokám. – hangzott fel id. Kevin dicsérő hangja, aki a fiuk menedzselése mellett, a lelki pásztori munkáját sem hanyagolta el.
Ezután mindannyian elfogyasztották a finomabbnál finomabb falatokat a desszerttel bezárólag, ami Alice nemzeti mivoltára utálva gyümölcsös kosárkákból állt.
- Várjatok még, ne álljatok föl. - szólt rájuk azonnal Alice, mivel látta rajtuk hogy távozni kívánnak a családi asztaltól.
- Szívem belém már nem fér több, és szerintem a többiekbe se. – szólt jó lakottan férje.
- Nem készültem több fogással, nyugi.
- Akkor? – néztek rá kérdőn a többiek.
- Csak szeretnék feleleveníteni egy nagyon régi Angol karácsonyi szokást. – vett kezébe egy henger alakú kis csomagot.
- Az meg mi, mami? – nézett érdeklődve Winni a nagynak tűnő szaloncukorra.
- Ez kérlek szépen a Christmas cracker, avagy hírhedtebb nevén a karácsonyi játékpukkantó. Angliában a 19. században vezette be egy novellaárusító, hogy jobban vegyék a francia műveket. A játék lényege az, hogy a henger egyik részét te fogod meg, a másikat pedig a melletted ülő, és a henger szétszakadásánál egy pukkanó hangot ad ki, majd láthatóvá válik a benne rejlő vicc és ajándék.
- Ez nagyon tetszik, én szeretném elsőnek ki próbálni. – csillant fel Winnie szeme.
- Oké. – adta kezébe a csomag egyik felét. – Most húzd meg kicsim. – a húzás hatására a játék tényleg hangosan felpukkant, kiszórva magából az apró cetlit és a kerámia angyalkát. – Tessék itt van az ajándékod. – adta oda az angyalkát gyermekének.
- És mi a vicc? – kérdezték a többiek.
- Móricka nagyon boldog, hogy ma van karácsony. Megkérdezi, anyját:Ugye nagyon sok ajándékot kapok?Nem hallottál még arról, hogy sokkal jobb adni, mint kapni?Jó akkor adjál! –olvasta fel Alice a cetlike tartalmát, mire a többiek hangosan felkacagtak.
- Ez tényleg jó kis szokás. – csatlakoztak a többiek is a hagyomány felélesztéshez, majd mindannyian a külső nagy nappali felé vették az irányt, ahol már várt rájuk a karácsonyfa feldíszítése.
A fa feldíszítésében mindenki részt vett. A kicsik választották ki a díszeket, a nagyobbak pedig segítettek elhelyezni őket a megfelelő helyen. Miközben karácsonyi és saját számokat énekeltek. A végső karácsonyfacsúcs felakasztásánál pedig, közösen nyomták meg az izzok kapcsolóját, ami így ezer színben ragyogta be a szobát.
- Most viszont a kisasszonynak aludnia kell. – nézett az órájára Nick.
- Ne, még maradni akarok. – akaratoskodott a pici, de lecsukódó szemeinek már nem tudott ellent mondani.
- Majd én felviszem a szobájába. – kapta karjaiba az álomba szenderedő kislányát Nick.
- Akkor mi viszont mennénk is. – álltak fel sorjában a vendégek a kényelmes kanapéról. – Frankie is álmos hiába tagadja. –simított végig édesanyja a legkisebb fia göndör fürtjein.
- Akkor további szép és boldog karácsonyt nektek , és sok sok ajándékot, főleg neked Frankie. – ölelte meg egyenként a rokonait.
- Neked is Alice. – búcsúztak el tőle szerettei.
- Sziasztok. – integetett nekik az ajtóban állva, mikor a többiek elhajtottak.
- Hát a többiek hova lettek? – jött le az emeletről férje.
- Haza mentek, el akartak tőled is köszöni, de Frankie fáradt volt, és nem tudták mennyi ideg leszel fent Winninél.
- Aha, értem. Most viszont jobb lesz, ha mi is elmegyünk aludni. – ölelte meg feleségét.
- Lehet, igazad van. – ásított egy nagyot Alice.
- Nekem mindig igazam van. - válaszolt vissza fellengzősen Nick. – Egyébként se lenne jó megzavarni a Mikulást. – a felesége másképp gondolta, de már túlfáradt volt egy újabb vitához. A szobájukba érve azonnal átöltöztek, és holt fáradtan bedőltek az ágyba.
Az éjszaka közepén apró neszek zengtek fel a házban. Egymás után lehetet hallani ajtó nyitódását, a parketta reccsenését és apró szitokáradatot a fényhiány miatt, majd apró lábdobbanásokat, amik az emeletről tartottak egyenesen a zaj kiváltója felé.
Ahogy a kislány leért, az első, amit megpillantott, egy hatalmas alak volt, aki neki háttal állt, és hatalmas puttonyából pakolt ki, különböző nagyságú és színű dobozokat, a karácsonyfa alá.
- Te vagy a Mikulás? – osont oda a kislány az alak mellé, meglepve őt kérdésével, aki erre majdnem elejtette a kezében tartott ajándékot.
- Ó… igen. - hallatszott egy ismerős hang a hatalmas szakáll alól.
- Fura, - csodálkozik el a kicsi - hasonlít a hangod az egyik rokonoméra.
- Tényleg? – jött a kelleténél mélyebb hang.
- Igen, de ő nem lehet a Mikulás, mivel őt Joenak hívják és nem Mikulásnak. – erre a Mikulás halkan kifújta a levegőt.
- Teljes mértékben igazad van – értett egyet azonnal a Mikulás - de most menj szépen visszaaludni, mert különben nem kapsz semmilyen ajándékot. – hessegette el a kislányt, aki a gyenge fenyegetőzésnek bedőlve, felszaladt az emeletre, de nem a sajátjába, hanem a szüleihez.
- Anya, apa itt van a Mikulás! – ugrott rá kiabálva szüleire. – És megfenyegetet, hogy nem kapok ajándékot, ha nem jövök fel.
- Joeeeeeeeeeeeeeee! – ordítottak fel hangosan a kedves szülök egyszerre gyermekük szavaira.
Nem volt ez más a Jonas családban sem, itt is mindenki másképpen fogadta a Karácsony beköszöntét. Az idősebbek természetesen a hagyományokat és a családot részesítették előnyben, míg a fiatalabb inkább a kint hulló hópelyheket.
- Na anya. – könyörgőt édesanyjának egy hatéves kislány, miközben bevetette az összes báját – Nem. Nem Winter. Nem mehetsz ki. – jelentette ki ellentmondást nem tűrően édesanyja.
- Na de anya! – toppantott egyet apró lábaival toporzékolva.
- Kicsim, hideg van, meg fogsz fázni, majd holnap reggel kimentek apával hóembert építeni. – nézett le csemetéjére a fiatalasszony.
- De az már nem az első napi hó lesz, hanem a második. - érvelt karba tett kézzel Winni, mire édesanyja csak hangosan felnevetett.
- Winni szívem, hó attól még ugyanolyan marad, nem fog egy éjszaka alatt eltűnni. – hajolt le kislányéhoz a nő, hogy megsimogassa a veszekedéstől kipirult arcát.
- Honnan tudod? Lehet, hogy a téli manók újat varázsolnak holnapra, és az már nekem nem ugyanaz. Nekem a mostani kell! – érvelt a kislány a legjobb tudása szerint.
- Legközelebb nem hagyom, hogy Frankie mesét olvasson neked. – morogta magának idegesen az anyuka. Még hogy manók? Ezt mégis, hogy magyarázza meg neki. Manók nincsenek, legfeljebb csak a mesékben.
- Szívem manók nincsenek, csak a mesékben. – erre a híre a kislány szája kezdett lefelé görbülni. Tudta ő mennyire megrendítő hír lehet ezt most fölfogni, de egyszer sajnos el kellett neki mondani.
- Akkor a Mikulás se létezik? – nézet kétségbeesve gyermeke szemébe. Most mit mondjon? De hála Istenek a felmentő sereg megérkezett a férfiak személyében.
- Hogy van az én hercegnőm? – hajolt le kérdőn a fáradt apuka, miközben felesége próbált neki elmutogatni a helyzetet.
- Rosszul. – érkezett a tömör válasz.
- Mi lenne, ha kimennénk a fiukkal és építenénk egy hatalmas hóembert a maminak? - hozta fel a kérdést a fiatal apuka, hátha így elterelheti gyermeke figyelmét - Addig ő is tudna dolgozni a konyhában.
- A mami nem engedte meg, szerinte hideg van. – hajtotta le buksiját a kislány, miközben szája széle már mosolyra húzódott, mivel tudta édesanyja úgyse mondana ellent apukájának.
- De a mami nem tudja úgy értékelni az első havat(hót), mint mi. – kapta fel kislányát megpörgetve, mire a kicsi éles vidám hangon felkacagott.
- Néha azt érzem, hogy nem egy, hanem két gyerekem van. – mosolygót zsörtölődve a ház asszonya.
- Jaj szívem, ez az első hó. – nézett feleségére kérlelően, bevetve a kiskutya szemeket is.
- Jó, de ha beteg lesz, te viszed orvoshoz. – fordult a férje felé oktatóan - Ja és minimum sapka, sál, kesztyű a kisasszony kiegészítő öltözéke. – erre a kislány szenvedően elhúzta a száját.
- Na de anya, akkor olyan leszek, mint egy bohóc. – kérte ki magának a rettentő bánásmódot család legifjabbika.
- Vagy így vagy sehogy. Tudod szívem ez az első hó ára. – nézett kislányára kérdőn.
- Na jó. –sóhajtott fel színpadikusan Winnie.
- Gyere te kis só zsák. – kapta fel édesapja a vállára csapva, majd a felesége felé fordult és a fülébe suttogta – Nem sokára jövünk csak elalvás előtt a fiukkal lefárasztjuk egy kicsit.
- Jó, de vigyázattok rá nagyon. – kérte gyöngéden férje szemébe nézve.
- Vigyázni fogunk. – csókolta meg végezetül, mint mindig, ha elköszönnek egymástól.
Másfél óra hancúrozás után a kis csipetcsapat is megérkezett teljesen elázva és elpilledve a sok futkározástól.
- Mami, mami- futott be a konyhába nagylendülettel Winnie – építettünk apával egy egész hóember családot, mivel nem akartuk szegényt egyedül ott hagyni. – újságolta izgatottan a kicsi.
- Tényleg, ez kedves volt tőletek. – nézett mosolyogva túl buzgó gyerkőcére, és kárörvendően a lefárasztott férjére, mivel szemmel láthatóan ő fáradt el hamarabb és nem Winnie. – Viszont a kishölgynek most azonnal pancsolnia kell, mert különben biztos megfázik.
- Vízi csata, juhé!– sikkantott föl lelkesen – Apa ugye jössz? – nézett fel ellentmondást nem tűrőn.
- Igen, de most én leszek a cápákkal. – válaszolt nagy komolyan az apuka.
- Az nem jó, akkor biztos te nyersz. – gondolkozott el hangosan, miközben szülei huncuttan egymásra néztek. – De okos enged, szamár szenved, alapon benne vagyok. – vágta ki magát a szorult helyzetből.
- Anya lánya. – legyintet elnézően a családfenntartó.
- Na sipirc. – hessegette ki őket, a fürdőszoba felé az anyuka.
Míg fent dúlt a vízi csata addig a ház asszony mindent gondosan kikészítette a karácsonyi ünnepi asztalra. Elsőként természetesen főfogásként pulykát tálalt, ami az egész napi gondos odafigyelésnek hála finom illatokat árasztott az egész házban, így csalva az asztal köré az éhes rokonokat.
- Hüm, Alice ez istenien néz ki. Ha íze is annyira jó, ahogy kinéz, akkor elrabollak Nicktől. – jön le viccelődve a lépcsőn Kevin, Nick bátya.
- Jobban jársz, ha a feleséged kosztját dicséred ennyire, nem pedig az enyémet. – dorgálta meg előzékenyen Kevint.
- Ugyan Daniellával soha nem vesznénk össze ilyen apróságokon, másrészt ő nem szeret annyira főzni, mint te.
- Ezt jó tudni, de azért ne hangoztasd túl gyakran előtte.
- Mit ne hangoztasson? – érkezik meg a nő legjobb barátnője, Danielle.
- Semmit. Anyáékat hol hagytad? – igazából férje szülei iránt érdeklődött, mivel a saját szülei már évekkel ezelőtt meghaltak egy autóbalesetben.
- Mindjárt jönnek, csak becsempészik az ajándékokat a házba. - halkította le a hangját, nehogy valamelyik gyerek véletlenül meghalja.
- És Frankie merre van?- kérdezte Danielle.
- Joeval együtt átöltözik. Winnie és Nick teljesen elláztatta őket. – tájékoztatta feleségét a kinti hó csata eredményeiről Kevin.
- Na nem ér a kisebbre fogni! – háborodott fel apja és lánya, amikor kézen fogva ünnepi ruhában jöttek le a lépcsőn.
- Persze, persze ezt a kisebbséget használtátok ki, minden egyes alkalommal, amikor Joet meg akartátok dobni hógolyóval. – vádaskodott a legidősebb testvér.
- Csak a véletlen műve volt az egész. – játszotta el az ártatlant Nick.
- Véletlen, mi? – futottak be Frankiek is a konyhába – Egy tonna hó lapult a nyakamban, amikor átöltöztem. - háborodott fel Joe is.
- Jaj fiuk, ne veszekedjetek, szenteste van. – lépett közbe békülékenyen mindannyijuk anyukája.
- De akkor is anya? Winnie és Nick mindig orvul hátba támadtak minket. – védte a saját igazát Joe.
- Ez a harc lényege. – világosította fel középső fiát id. Kevin.
- Akkor szerintem asztalhoz is ülhetnénk. – állította meg Alice a további perpatvart.
- Nyami, farkas éhes vagyok. – hangzott fel együtt Winnie gyomorkorgása is, ami a szavai valódiságát támasztotta alá, és amire a többiek hangosan nevettek fel.
- Gyere te kis haspók. – kapta ölbe apukája, hogy kényelmesen el tudja helyezni a neki fenntartott székben kislányát.
- És ki mondja idén az asztali áldást? – kérdezte id. Kevin miután mindenki helyet foglalt a saját helyén.
- Én. Én szeretném az idén. – ajánlkozott azonnal Winnie.
- Oké. – válaszolták egyszerre a többiek, minden figyelmükkel a kicsire emelve.
- Édes Jézus, légy vendégünk, - nézett körbe egyenként szerettein a kislány szeretetteljesen - Ki asztalt terítesz az égi madárnak. Teríts asztalt, teríts, szegénynek és árvának. Nyújtsd ki atyánk, nyújtsd ki jóságos kezedet. Adj a koldusnak is tápláló kenyeret. Ételben, italban legyen bőven részünk. Gondviselő Atyánk, könyörögve kérünk. Ámen. (székely asztali áldás)
- Hu Winnie ez nagyon szép áldás volt. – dicsérte meg anyukája azonnal, egy puszi kíséretében.
- Nem hiába az én unokám. – hangzott fel id. Kevin dicsérő hangja, aki a fiuk menedzselése mellett, a lelki pásztori munkáját sem hanyagolta el.
Ezután mindannyian elfogyasztották a finomabbnál finomabb falatokat a desszerttel bezárólag, ami Alice nemzeti mivoltára utálva gyümölcsös kosárkákból állt.
- Várjatok még, ne álljatok föl. - szólt rájuk azonnal Alice, mivel látta rajtuk hogy távozni kívánnak a családi asztaltól.
- Szívem belém már nem fér több, és szerintem a többiekbe se. – szólt jó lakottan férje.
- Nem készültem több fogással, nyugi.
- Akkor? – néztek rá kérdőn a többiek.
- Csak szeretnék feleleveníteni egy nagyon régi Angol karácsonyi szokást. – vett kezébe egy henger alakú kis csomagot.
- Az meg mi, mami? – nézett érdeklődve Winni a nagynak tűnő szaloncukorra.
- Ez kérlek szépen a Christmas cracker, avagy hírhedtebb nevén a karácsonyi játékpukkantó. Angliában a 19. században vezette be egy novellaárusító, hogy jobban vegyék a francia műveket. A játék lényege az, hogy a henger egyik részét te fogod meg, a másikat pedig a melletted ülő, és a henger szétszakadásánál egy pukkanó hangot ad ki, majd láthatóvá válik a benne rejlő vicc és ajándék.
- Ez nagyon tetszik, én szeretném elsőnek ki próbálni. – csillant fel Winnie szeme.
- Oké. – adta kezébe a csomag egyik felét. – Most húzd meg kicsim. – a húzás hatására a játék tényleg hangosan felpukkant, kiszórva magából az apró cetlit és a kerámia angyalkát. – Tessék itt van az ajándékod. – adta oda az angyalkát gyermekének.
- És mi a vicc? – kérdezték a többiek.
- Móricka nagyon boldog, hogy ma van karácsony. Megkérdezi, anyját:Ugye nagyon sok ajándékot kapok?Nem hallottál még arról, hogy sokkal jobb adni, mint kapni?Jó akkor adjál! –olvasta fel Alice a cetlike tartalmát, mire a többiek hangosan felkacagtak.
- Ez tényleg jó kis szokás. – csatlakoztak a többiek is a hagyomány felélesztéshez, majd mindannyian a külső nagy nappali felé vették az irányt, ahol már várt rájuk a karácsonyfa feldíszítése.
A fa feldíszítésében mindenki részt vett. A kicsik választották ki a díszeket, a nagyobbak pedig segítettek elhelyezni őket a megfelelő helyen. Miközben karácsonyi és saját számokat énekeltek. A végső karácsonyfacsúcs felakasztásánál pedig, közösen nyomták meg az izzok kapcsolóját, ami így ezer színben ragyogta be a szobát.
- Most viszont a kisasszonynak aludnia kell. – nézett az órájára Nick.
- Ne, még maradni akarok. – akaratoskodott a pici, de lecsukódó szemeinek már nem tudott ellent mondani.
- Majd én felviszem a szobájába. – kapta karjaiba az álomba szenderedő kislányát Nick.
- Akkor mi viszont mennénk is. – álltak fel sorjában a vendégek a kényelmes kanapéról. – Frankie is álmos hiába tagadja. –simított végig édesanyja a legkisebb fia göndör fürtjein.
- Akkor további szép és boldog karácsonyt nektek , és sok sok ajándékot, főleg neked Frankie. – ölelte meg egyenként a rokonait.
- Neked is Alice. – búcsúztak el tőle szerettei.
- Sziasztok. – integetett nekik az ajtóban állva, mikor a többiek elhajtottak.
- Hát a többiek hova lettek? – jött le az emeletről férje.
- Haza mentek, el akartak tőled is köszöni, de Frankie fáradt volt, és nem tudták mennyi ideg leszel fent Winninél.
- Aha, értem. Most viszont jobb lesz, ha mi is elmegyünk aludni. – ölelte meg feleségét.
- Lehet, igazad van. – ásított egy nagyot Alice.
- Nekem mindig igazam van. - válaszolt vissza fellengzősen Nick. – Egyébként se lenne jó megzavarni a Mikulást. – a felesége másképp gondolta, de már túlfáradt volt egy újabb vitához. A szobájukba érve azonnal átöltöztek, és holt fáradtan bedőltek az ágyba.
Az éjszaka közepén apró neszek zengtek fel a házban. Egymás után lehetet hallani ajtó nyitódását, a parketta reccsenését és apró szitokáradatot a fényhiány miatt, majd apró lábdobbanásokat, amik az emeletről tartottak egyenesen a zaj kiváltója felé.
Ahogy a kislány leért, az első, amit megpillantott, egy hatalmas alak volt, aki neki háttal állt, és hatalmas puttonyából pakolt ki, különböző nagyságú és színű dobozokat, a karácsonyfa alá.
- Te vagy a Mikulás? – osont oda a kislány az alak mellé, meglepve őt kérdésével, aki erre majdnem elejtette a kezében tartott ajándékot.
- Ó… igen. - hallatszott egy ismerős hang a hatalmas szakáll alól.
- Fura, - csodálkozik el a kicsi - hasonlít a hangod az egyik rokonoméra.
- Tényleg? – jött a kelleténél mélyebb hang.
- Igen, de ő nem lehet a Mikulás, mivel őt Joenak hívják és nem Mikulásnak. – erre a Mikulás halkan kifújta a levegőt.
- Teljes mértékben igazad van – értett egyet azonnal a Mikulás - de most menj szépen visszaaludni, mert különben nem kapsz semmilyen ajándékot. – hessegette el a kislányt, aki a gyenge fenyegetőzésnek bedőlve, felszaladt az emeletre, de nem a sajátjába, hanem a szüleihez.
- Anya, apa itt van a Mikulás! – ugrott rá kiabálva szüleire. – És megfenyegetet, hogy nem kapok ajándékot, ha nem jövök fel.
- Joeeeeeeeeeeeeeee! – ordítottak fel hangosan a kedves szülök egyszerre gyermekük szavaira.
Karácsonyi SMS-ek
Évente egyszer, egy csodás téli éjjel, bűvös, titkos, álmok suhannak a szélben! Mindenki házába boldogság költözik. Szívünk örömmel megtelik! Boldog Karácsonyt!
Csillagszóró szórja fényét, árasztja a szeretetet s a békét. Angyalka száll házad felett, hogy átadjon egy üzenetet: BOLDOG KARÁCSONYT!
Itt volt egy angyalka, s azt súgta nekem: Gondolj ma azokra, kik szívedbe férnek! Eszembe jutottál Te és a Családod, Ezúton kívánok Boldog Karácsonyt!
Békességet, boldogságot, csengőszót és gyertyalángot. Ajándékot, szeretetet s mindent, ami fontos Neked, Ajtód elé fehér bársonyt, Adjon Isten Szép Karácsonyt!
Csillognak az ünnepi fények, lelassul a rohanó élet. Készül a sok finom étek, melegszik a családi fészek. Kívánok nektek, Szép Karácsonyt, s Boldog Új Évet!
Ez lenni kici kínai karaconyi szmsz. Lenni oco, nem drága, mégis mutatni, hogy van gondolasz Rád. Kivanni Neked jo ünnepek, meg kiccaladod récire boldogsag!
Békés, kellemes, beiglivel célbadobós, ajándékra rávetődős, csillagszóróval ijesztgetős, halászlében pancsolós karácsonyt!
A királyok méltósága,az angyalok tisztasága,a pásztorok egyszerűsége, ragyogja be karácsonyodat,és adjon erőt az új esztendőhöz!
Örömöd sok legyen, bánatod semmi, segítsen az Isten boldognak lenni. Légy mindig vidám, örülj minden szépnek, így kívánok Kellemes Ünnepeket, És Boldog Új Évet!
Idézetek
Ezüst esőben száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sűrű; a lámpafény aranylik a kalácson, a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű. Kik messze voltak, most mind összejönnek a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles, kék jégkörmivel. - Kosztolányi Dezső
Üzenget a tájnak a tél,
közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél
első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak
ámuldoznak avítt csodákon:
Békével töltözik a völgy,
csönd gyűlik földünkre, bársony, -
egyszer csak, egyszer, angyalok
szállnak alá zizegő szárnyon,
Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér, -
kivirágzik minden madárnyom.
- Csanádi Imre
közeleg a kegyes Karácsony.
Az utolsó megtűrt levél
első cicomája a fákon.
Fácánok, őzek, kósza nyulak
ámuldoznak avítt csodákon:
Békével töltözik a völgy,
csönd gyűlik földünkre, bársony, -
egyszer csak, egyszer, angyalok
szállnak alá zizegő szárnyon,
Fehér lesz, fehér lesz, minden fehér, -
kivirágzik minden madárnyom.
- Csanádi Imre
Berkes Gábor: Fújhat bármiféle szél…
Fújhat bármiféle szél, válhat gonosszá a tél, az este békét igér.Lassan itt a pillanat, talán ma felenged a fagy az összes jég szív alatt.Kinn a hóesés minden lábnyomot befed, ahogy a hit a sok sebet,És a fák felett valahol ott lebeg a halk csengőszó.
Fújhat bármiféle szél, válhat gonosszá a tél, az este békét igér.Lassan itt a pillanat, talán ma felenged a fagy az összes jég szív alatt.Kinn a hóesés minden lábnyomot befed, ahogy a hit a sok sebet,És a fák felett valahol ott lebeg a halk csengőszó.
Ne feledd, ha a karácsony hiányzik a szívedből, akkor a fa alatt sem találsz rá! - Charlotte Carpenter
- De Kapitány! Karácsonykor senki ne legyen szomorú!
- Ez így van, közlegény! Éppen ezért: mosolyog és vidám! Méghozzá azonnal! - A Madagaszkár pingvinjei c. film
- Ez így van, közlegény! Éppen ezért: mosolyog és vidám! Méghozzá azonnal! - A Madagaszkár pingvinjei c. film
Az emberek azért örülnek a karácsonynak, mert tudják, hogy akkor jön el a csodák ideje. - Született feleségek c. film
Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje. - Wass Albert
Nem időpont vagy időszak a karácsony, hanem lelkiállapot. Békességben, jóakaratúan és könyörületesen élni - ez a karácsony igazi szelleme. - Calvin Coolidge
Ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony!
- Szilágyi Domokos
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen karácsony!
- Szilágyi Domokos
Talán ünnepet nem is vehetsz boltban, mert az ünnep inkább benned, legbelül van. - A Grincs c. film
Mikor felidézzük a régi karácsonyokat, rájövünk, hogy kis apróságok – nem a nagy csodák – adják a legbensőségesebb boldogságot. - Bob Hope
Én még ott tartok, hogy minden évben kivonom magam a karácsonyfa-hisztériából. Nehogy már miattam leöljenek a gyökeréről egy gyönyörű, eleven fenyőfát! Aztán boldogan csomagolgatom az ajándékokat, és csak a többedik díszes papírtekercsnél jut eszembe, hogy na, vajon ezeket mégis miből, hány fa élete árán csinálták?! - Vavyan Fable
Beköszöntött Szenteste, és Én totál ki lettem - mivel egész nap a fát díszítettem. Hogyha azt kérditek, a sok munka hol van, megmutatom nektek, miket varázsoltam. Mert kint a kertben a látvány tökéletes, ha megpillantjátok, a szívetek majd repes. Hatalmas sajtgolyó, kút likőrrel atom, és jódlizó manók hegynyi tejszínhabon. Akrobata csoport ugrált egymás fején át, aztán megmutatták a táncművészi vénát. S mikor már nem tudod merre kapd a fejed, felbukkan az utcán a Karácsonyi menet. Ily csodás parádét nem láttál már régen, kis cukortündérek repkedtek az égen, két vidám hóember pörgette a pálcát, pávák mögött egy sült pulyka táncolt tálcán. És mikor azt hitted, hogy láttál már mindent, egy waffel mikulás nagy kezével intett. Csupa vaj és szirup arcán a diadal - mellette a kórus, őt dicséri a dal. - Shrekből az angyal c. film
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése